„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ:  | 2013. április 11.  | 12:24
Mit adhat egy csőd S. Gábor vágyainak?
Egy sor kérdés, amelyekre MALÉV-ügyben Scheiring Gábor látszólag séróból nyomja a választ, de mégis érdemes őket újra feltennünk.
Scheiring Gábor tavaly gumicsontra lelt. Ha pedig egyszer megtalálta, nem is engedi el, csócsálja az Index-címlapon, nyalogatja, rágja, mindenkinek büszkén mutogatja a kincset, és közben mindenkire morog, aki a közelébe megy. Nagyon helyes; egy hosszú és eredményes politikai pálya előtt álló ifjú tehetség jól teszi, ha állhatatos. De azért az apropót hadd ragadjam meg, hogy egy-két dologra felhívjam a figyelmed, kedves, szépreményű S. Mert bár gondolhatod hogy kúúl sztorit találtál, ha megkapargatjuk, mégis rájövünk: tudatlanságból, még inkább rosszindulatból írtad meg. Mint a feljelentésed.

Ne sértődj meg (a tegező hangvételen sem, hidd el, nem csendőrpertu, nyugodtan visszategezhetsz hisz kb. egykorúak vagyunk, nem igaz?), mindjárt megmagyarázom. Arról van ugyanis szó, hogy van az országban egy-két ezer olyan - joggal, teszem hozzá - elkeseredett ember, akinek a lába alól kicsúszott a talaj a MALÉV leállásával, és Te az ő szavazataikra hajtasz. Ezzel probléma még nem is volna (bár azért kétségkívül pikáns, hogy épp a Te korábbi cikked egyik kommentelője vetette fel MALÉV-ügyben a dögevés gondolatát), de azért néhány kérdés mégiscsak lóg itt a levegőben. Engedd meg, hogy feltegyem őket, szépen, sorjában.

Kezdjük az elején, hisz olyan kíváncsivá tettél: vajon mióta lettél te ekkora légi-közlekedési szakértő? Honnan tudod, hogy mikor vált bizonyossá: nincs, nem lehet több állami pénz a MALÉV számára? Tudsz-e arról, hogy a Bizottság határozatait az Európai Bíróság előtt meg is lehet támadni, így elviekben egy darabig még finanszírozható lett volna a társaság? És mennyire vagy biztos abban, hogy egy államilag finanszírozott, ám javuló számokat produkáló társaság reorganizációjához vajon mekkora eséllyel lehetett volna szakmai befektetőt találni? Honnan tudod, hogy a kínaiakkal korábban tervezett üzletnek volt-e reális alapja, ha igen, mennyire lehetett bízni benne, és mikor vált világossá, hogy végül kihátrálnak? És azt honnan tudod, hogy a menedzsment meddig és kikkel tárgyalt pótlólagos forrásbevonásról, kik és milyen szinten tervezték meg egy új nemzeti légitársaság megalapítását, meddig jutottak a munkával, és miért nem tudták végül befejezni azt? Tudod-e, hogy az általad hullarablónak beállított menedzsment mikor és mennyit dolgozott azért, hogy életben tartsa a társaságot? Ismered-e a számokat, tudod-e egyáltalán, hogy mondjuk mi az a load factor (és miben különbözik az X-Faktortól vagy a Max Factortól), az hogyan is alakult 2011 nyár vége és 2012 éve eleje között, és vajon ezekre a számokra lehetett volna-e egy reális üzleti tervet alapozni?

Vagy mindez nem is fontos, csak az, hogy sikerült kigúgliznod a hűtlen és a hanyag kezelés tényállásait, frakciótársaidtól pedig megkérdezted a különbséget a parliban? Nem furcsa-e, hogy egyszerre vádolod "zorbánt" azért, mert folyamatosan tolta a pénzt a cégbe, amíg lehetett (és ezáltal munkahelyeket védett, idegenforgalomban pedig a betolt pénzek sokszorosát - nem én mondom, hanem például a KOPINT-Tárki - hozta vissza a magyar gazdaságba), más részről pedig azzal, hogy hagyta bedőlni a társaságot? Miért gondolod, hogy a "zorbán" döntötte be a MALÉV-et, és vajon miért nem firtatod új játszótársaid szerepét a visszaállamosításkor a Vnyesekonom bankkal kötött szerződésben? Miért nem kérdezed meg tőlük, hogy ennek a teljesen tisztességtelen és rosszhiszemű szerződés alapján a Vnyesekonom felé fizetett kamatoknak vajon volt-e szerepe a társaság üzleti modelljének fenntarthatatlanságában?

Amikor azt mondod, hogy "tudta volna", "tudhatta volna", illetve "tudnia kellett volna" előre, hogy nem mehet tovább az állami finanszírozás, akkor vajon vizsgáltad-e a Swiss, a Sabena, az Alitalia és a többi, hasonlóan problémás cég korábbi megmentésének történetét? Tudsz-e arról egyáltalán bármit, hogy hány nyereséges légitársaság van ma Európában; tudod-e hogy az Európai Bizottság versenyjogi gyakorlata milyen mélységesen versenyellenes, és hogyan juttatja versenyelőnyhöz, kvázi monopolhelyzetbe a három nagy társaságot: a Lufthansát, a British Airwayst, illetve a KLM-Air France-ot? Tudsz-e a SAS (és itt most hidd el, nem a kőszálira gondolok, Gábor) jelenlegi kálváriájáról, jónak tartanád-e, ha a Bizottság versenyjogászainak hála, az is bedőlne? Egy sor kérdés, amelyekre egy magadfajta igazi szakértő séróból nyomja a választ, amelyet ráadásul egy ország vár Tőled lélegzetvisszafojtva.

Persze, nem gondolom, hogy valamivel ne lehetett volna jobban folytatni a tárgyalásokat a Hainannal. Azt sem, hogy ne lehetett volna ügyesebben taktikázni a Bizottsággal való tárgyalások során. Nem gondolom, hogy a társaságnak oly` sok kárt okozó (a baloldali zsurnaliszták által azóta is ajnározott, ám szakmai berkekben paradigmatikusan és egyöntetűen hihetetlen kártékonynak tartott) Martin Gauss (ismerős a név? - ha nem, kérdezd Oszit vagy Gordont!) vezérigazgatót ilyen sokáig meg kellett volna tartania Felleginek. Ezt mind nem gondolom, és még sok minden egyebet sem gondolok.

Gondolom, vagyis nem, inkább tudom viszont azt, hogy ugyanazok a közéleti szereplők, akik 2012. február óta hirtelen rádöbbentek a MALÉV értékeire, esetleg a nemzetgazdaságban betöltött szerepére, egyszóval Ti (azért remélem megbocsátod, amiért a könnyebbség kedvéért egy jelenség kapcsán szinechdokét csinálok belőled, bár tudom jól, hogy a világirodalmi halhatatlansághoz ez még mindkettőnk számára kevés, sajnos) sírtatok a legjobban minden egyes tagi kölcsön, vagy bármilyen tőkepótlás kapcsán, amelyet az előző két év során a kormánytól kapott a cég. Vagy akkor még nem voltál légügyi szakértő, csak azóta fejezted be posztgradban? Azért ez akkor is - lássuk be - legalábbis farizeusság, kedves S. És hova lesz így az az állhatatosság, amellyel a gumicsontodhoz ragaszkodsz? Hogy lesz így belőled államtitkár, mondd?

De legyünk jóindulatúak: mi most egyfajta megvilágosodásnak vagyunk a tanúi. Azért azokkal a cudar összeesküvés-elméletekkel jobb lenne kicsinyt vigyáznod, meg persze dönteni pályád futásáról: szakállamtitkár (mondjuk légyügyi, ahhoz legalább már úgyis értesz) akarsz-e lenni, vagy inkább Dan Brown babérjaira törsz? Nehogy aztán X-akták helyett végül döglött aknákra lelj, mert akkor nincs sarzsi, állami kocsi, sem titkárnő, kedves Gábor, legfeljebb a lovin tudod majd hirdetni az igét. Hidd el, csupán a jóindulat beszél belőlem: ha így folytatod, végül nem a "zorbán" igazságszolgáltatása miatt fogják elveszíteni szárnyaikat vágyaid.

Mély tisztelettel maradok:

Majoránna nővér
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
iii | 2013. április 11.  | 13:56
# 1
Ölég nehéz vitatkozni egy névtelen \"Majoránnával\", miközben Scheiring Gábor nyíltan vállalja nézeteit. Egy politikusnak nem kell semmiféle szakértőnek lennie, drága nővérke, ezt jobb, ha tudja. Mondjuk egy jegybankelnöknek már illendő lenne értenie a pénzügyekhez, dehát ez az unortodoxia csodavilágában nyilván nem elvárható.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.