„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Borzsa Pál | 2013. július 12.  | 19:17
Magyarország: Benei Péter nem tényező
Magyarország szerint Benei Péter nem tényező.
Sosem volt az, és ahogy a helyzet áll, nem is nagyon lesz a közeljövőben. Írásai a legjobb indulattal is mínuszos publik seggrepacsi-blogokon, a róla szóló híreket többnyire csak azok olvassák, akiknek ez a hobbijuk. Mint másoknak a század eleji mángorlók felújítása és gyűjtése. Abból, hogy Benei Péter nem tényező, a világ, de még a közép-európai politikában sem következik sok minden.

A magyar sajtó túltudósította Benei Péter londoni működését, persze, mi mást tehetett volna, hiszen a magyar ellenzék szerepét jelenleg a minden percben kivándorlással fenyegetőző ("Már kurvára elegem van!") trendi fiatalok sokasága látja el. Ha jobban megfigyeltük, a Benei-publit csak néhány, idejét a hobbijának szentelő újságírón, bloggeren kívül csak egy-két eltévedt, a cikket valami `14-es vb-s esélylatolgatásnak néző sportrajongó olvasta; többségük elég unottan viselte a történéseket.

Benei Péter hozzáállása a kérdéshez ellenben rendkívül árulkodó. A saját szerepét messze felülértékelő arrogáns szemléletén túlmutató dolgokat lehetett észrevenni, és ezek egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Óriási hagyománya van annak, hogy belpolitikai problémák esetén a magyarok külföldre mennek, majd Londonból/Amszterdamból/Brüsszelből pöckölik haza a rinyát, és várják, hogy fantasztikus tehetségüket végre elismerjék az ugaron is.

Ennek a látásmódnak a rokonjelensége a kismagyar turbó, hogy szarok vagyunk, hogy nekünk már Mohács se kell. Nem lesz megoldás semmire, már a romokon, miután bejöttek a kéksisakosok vagy zöldsapkások, EU-, IMF-pénzekből, szóval már ott sem építjük fel lószart sem, nemhogy a vezető dunai nagyhatalmat. Nem vagyunk képesek rá.

A helyzet az, kedves Benei Péter, hogy soha senki nem kíváncsi a londoni exportrinyára, sem most, sem máskor, sem akkor, ha már katarzis lesz, ha lesz.

Mert mit csinál Magyarország Benei Péterrel most, hogy a piac kicsinálta itthoni működését, totálisan a saját hibájából természetesen? A Nyüzsiben párflekkes publikat közölnek, hogy erősödik az Orbán nevű jobboldali terminátor, egyébként mély közöny és hallgatás. Pedig neki ott a London Eye meg a Buckingham-palota, a kis és szánalmas Magyarország viszont abban a hitben ringatja magát, hogy a világ legjobb borai Badacsony mellett készülnek. Ha Benei Londonban is csődöt mond, nem ismerik el határtalan tehetségét, esetleg csak befagy a tumblr-e, azon a világon senki sem izgatja majd föl magát.

Benei Péternek marad a treacle toffee, esetleg a marmite.

Ha nem tetszik a rendszer, akkor tessék leváltani, ne csak beszélni róla, és pláne ne Londonból panaszkodjunk, hogy nekünk nem tetszik a miniszterelnökünk. Kevés szánalmasabb és kínosabb dolog van ugyanis ennél.

És azzal se jöjjön senki, hogy hiányoznak az eszközök, mert még léteznek jog- és érdekvédő szervezetek, és nemcsak a pártok által babusgatott ölebmédia van. Van pl. Nyüzsi is. Persze a helyzet nem olyan rózsás, mint egy normálisan működő demokráciában, de Benei Péternek minden lehetőség adott, hogy befejezze a Magyarországnak és a magyaroknak címzett modoros rinyálásait.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Laziale | 2013. július 12.  | 19:46
# 1
hát ez a cikk majdnem annyira modoros lett, mint amire reagált
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.