Észrevettük, hogy a mindennapi politikai érintkezés során használt, a progresszív dialektushoz tartozó szavaink jócskán magyarázatra szorulnak. Ismét dekonstruáljuk a progresszív politikai szótárt.

Folytatva előző listánkat, ezúttal ismét a progresszív nyelv bénító vagy éppen félrevezető fogalmait vesszük górcső alá. A lista ezúttal nem annyira aktuálpolitikai, mint inkább a napjainkban sokszor elhangzó kifejezések vizsgálatára szorítkozik. A most felsorolásra és magyarázatra kerülő valamennyi fogalom közös jellegzetessége, hogy a túlzások megnevezésére szolgáló, egyébként már önmagukban is pontatlan, félrevezető kifejezéseket az átlagos nézetek megbélyegzésére is használják.

Tekintélyelvű - Tekintélyek, viszonyítási pontok nélkül nincs szervezett emberi együttélés. A fogalom buzgó használói valójában úgy értik, hogy a régi, hagyományos tekintélyek helyett a saját újsütetű autoritásaikat kívánják piedesztálra emelni. A tekintélyek elleni harc erősen bomlasztó erővel hatott az európai társadalmak szövetére, és ráadásul a régi, élő tekintélyek helyett ellenőrizhetetlen, műanyag tekintélyeket kaptunk cserébe.

Rendpárti - Egy kis szabálytalankodás soha nem árt, és a lázadó ember is régi toposz (ld. Camus). Mégis, nem igazán értjük, hogy mi a baj azzal, ha egy politikus a rend pártján áll? Aki nem rendpárti, az vajon miért küzd? A tohuva-bohu megvalósulásáért? Megítélésünk szerint, a "rendpártiság" és a "tekintélyelvűség" elleni progresszív harc a politikailag korrektül legsúlyosabban leszabályozott, agymosott világ felé tett egyik nagy lépés.

Mérsékelt jobb - A jobboldal megbélyegzését szolgáló ősbalos kifejezés. A jobboldalt ugyebár mérsékelni kell. Különösen Magyarországon akut a probléma, ahol a jobboldal állítólag egyszerre horthysta és kádárista is, sőt igazából a "jobb" automatikusan egyenlő a szélsőjobbal. Valójában az európai baloldal teljesen vállalhatónak tartja az olyan kijelentéseket, hogy a katolikus egyházat meg kell szüntetni Franciaországban, itthon meg az olyanokat, hogy a veszett kutyákat telepre kell vinni. Úgyhogy szerintünk meg a baloldalt kellene mérsékelni, ha lehetne.

Fundamentalista - A vaskalaposság nyilván nem kenyerünk, de nem érthető pontosan, hogy ha egy vallás, vagy egy egyház nem fundamentalista, azaz nem ragaszkodik az alapjaihoz, akkor minek van? És egyáltalán: kinek kellene megfelelni azzal, hogy mondjuk a katolikus egyház eltávolodik a fundamentumaitól? Miért kellene a progresszív "közvélemény" (= sajtó, értelmiség) nyomásának engednie?

Iszlámista - Megítélésünk szerint az iszlám alapján szervezni egy politikai közösséget az egyik olyan cél, amiért az iszlám egyáltalán létrejött. Éppen ezért túl nagy különbséget az iszlám és az iszlámista között nehéz tenni, legfeljebb az utóbbi az előbbi még türelmetlenebb változatának tekinthető. És ezzel nem sértettük a kis dzsihádot (a belső harcot) folytató hívő muszlimokat, akik elzárkóznak a nagy dzsihádtól.

Iszlamofób - A lelkiismereti szabadsággal ellenkezőnek tartjuk, ha nem lehet elutasítással fordulni bármilyen idea felé. Nyilván ha az illető ezzel kel és fekszik, álmában is Jumurdzsák, illetve Omár mulla kísérti, akkor tényleg lélektani kórisméről lehet szó. De a fóbiát, mint a normális elmeállapottól való eltérést, egy idea elutasítására használni, az bizony a régi progresszív, sőt, a kommunista kizárólagosság igényéből fakad: aki nem úgy gondolkodik, az nem ésszerű, az kissé hibbant. Szerintünk viszont, aki kérdéseket vet fel az iszlám politikai természetéről és egyes szokások összeférhetetlenségéről, az nem fóbiás és nem bolond. Csupán elővigyázatos.

Homofób - Kissé torzszülött szó. A fóbiáról lásd a fentebb írtakat. Ami a másik részét, vagyis a homoszexualitást illeti, arról nem értjük, hogy miért lenne például a homoszexualitást választók ellensége, aki pszichológiai segítséget kínál az abból kilépni szándékozóknak? Továbbá az sem teljesen tiszta, hogy aki nem gondolja az emberi létezés csúcsaihoz közelítőnek a homoszexualitást, hanem az emberi társadalmak szükségszerű- és nem is a legkárosabb devianciájának, azt miért kellene megbélyegezni?

Xenofób - Ennél a kifejezésnél ismét a kicsavart logika működését láthatjuk, amely alkalmas a megbélyegzésre. Élből utálkozással fordulni a "külföldi" felé, az nyilván nem túl rokonszenves és sehova nem vezető magatartás. Viszont: similis simili gaudet, tartja a mondás, tehát aki a saját közösségét szereti, az nem az, amit a fenti kifejezés sugall. Sőt, ez a normális alapállapot, vagyis a saját viszonyítási csoport előnyben részesítése. Szerintünk inkább az oikofób hozzáállás az, amivel ma Európában, és Magyarországon is komoly gondjaink vannak - vagyis amikor valaki a saját kultúráját és saját közösségét megveti, iszonyodik attól, méghozzá már-már beteges módon.

Populista: A demagóg újsütetű változata. A demagógosz eredeti értelmével itt most nincs lehetőségünk foglalkozni, annyi azonban bizonyos: már az ókori népgyűléseken gyakran hoztak tetszetős, de nagyon rövidlátó, az embereket hasukon keresztül megvesztegető intézkedéseket egyes politikusok. Ma viszont populistának azt tekintik, aki a versenyt korlátozó nagyon-nagyvállalatokkal szembe merészel szállni, és a középosztály mellett másokat is próbál bevonni, mondjuk a válság miatt megnövekedett terhek viselésébe. Sőt, már az is populista, aki nem a kánon szerint kritizálja a válságért nagyrészt felelős pénzlufik felfújóit. Érdekes módon a hazai baloldal száznapos programjai meg segélymániái sohase kapják meg a populista jelzőt.

Európai értelemben vett [jelző] - Minden, ami nem jobboldali, és majdnem semmi, ami autochton magyar. A politikai szférában nálunk igazán akut a helyzet, hiszen hetente halljuk, hogy "nincs európai értelemben vett jobboldal", és "nincs igazi konzervatív párt". Mi viszont a Konzervatórium szerzőjének megállapításával értünk egyet, tudniillik, hogy az "igazi konzervatív" ebben a kontextusban egyenlő a liberálissal.

Toleráns - A tolerancia napjaink bűvszavainak egyike. Természetesen a cikk szerzője és a Jobbklikk "az élni és élni hagyni" elve alapján áll, de a tolerancia mára mindennek a kifordítása lett. Mára a tolerancia a "Szeresd amit mi mondunk, különben...!!!" jelentéstartalommal bír a progresszív írástudók körében.

Szekuláris - Megítélésünk szerint az európai (nyugati) társadalmak egyik legfontosabb jellemvonása az egyházi és a világi hatalom, az egyházi és a világi jog szétválasztása, amely nagyjából a Római Birodalom bukása óta, tehát 1500 évre visszamenően jelen volt a kontinensen. A szekularitás létét ezért hagyományos értéknek tartjuk, azonban ma a progresszív hangadók a szekularitás jelszava alatt szimplán keresztényellenes kampányt folytatnak a kontinensen. Különösképpen megütközést keltőnek tartjuk, hogy akik lépten-nyomon hülyézik, pedofilozzák, pénzsóvározzák a keresztényeket és az egyházat, azok a bevándorló muszlim közösségeket szinte a tenyerükön hordozzák. Itthon jelentős muszlim közösségek hiányában a baloldal még csak a keresztények listázásáig jutott el.

Sztálinizmus - A kommunizmus helyettesítésére és tehermentesítésére kitalált szó. Jellemző a mai európai közállapotokra, hogy az uniós dokumentumokban visszatérően találkozhatunk ezzel. Valójában Sztálin csak be- és kiteljesítette Lenin életművét, tehát a sztálinizmus nem más, mint a kommunizmus leplezetlen arca. A Kommunista kiáltványban megígért jövő.

Rasszizmus - Nem is kérdés, hogy az emberfajták közötti rangsorolást el kell utasítani, vagyis nincs felsőbbrendű és alsóbbrendű ember. Csakhogy manapság már mindenki rasszista lehet, például az is, aki az ethnosz fogalmát és szerepét még egyáltalán a társadalmi viták részének meri gondolni. Arról nem is beszélve, hogy a biológia előrehaladtával egy szép új világban a gyakorlati, működő rasszizmus megszületése is reális veszéllyé válhat.

Etnocentrizmus: A szociológia egyik kedvenc, megbélyegző fogalma. Mi nem értjük mi a probléma azzal, ha valaki a világot a saját erkölcsi meggyőződésén túl, a saját népe szempontjából nézi?

És végül, természetesen az F-betűs szó: a fasizmus. A fasizmus nagyjából a múlt század húszas éveinek végén vette fel mai jelentésének elődjét, vagyis mindig éppen azt takarta, ami a szovjet érdekekkel és a társutas értelmiség ízlésével ellenkezik. Ez mára a következőképpen változott: a fasiszta a progresszív gondolkodók bármilyen társadalomboldogító törekvéseivel tartósan szemben álló mozgalom, idea, politikus jelzője lett. A "fasizmus" kifejezés másik funkciója, hogy a nemzetiszocializmusból a szocialista lényeget elfedje. Változatai: fasisztoid, fél-fasiszta, proto-fasiszta, stb. A szó eredeti jelentésére igazán csak bosszantásból visszatérve, jöjjön egy Paul Johnson-idézet: "Olaszországban nem született meg az Utópia, de a kontraszt az éhező, megfélemlített Oroszországgal mellbevágó volt."

(Képünkön George Orwell klasszikus 1984 című könyvének 1984-ben készült - azonos című - brit filmadaptációjából vett részlet látható.)