Hibát követnek el azok, akik az emberi együttélés szabályai kapcsán Jézust revolverként használják fel. Főleg, ezt jó behatárolható politikai csoportok érdekében, kampányidőszakban teszik.

Magam is megkönnyeztem az Eper és Vér zárójelenetében a békés, tiltakozó virággyerekeket, mikor a campusból oly brutálisan hurcolták el őket a rendőrök. Nyilván látványos lett volna (tegyük hozzá: mennyivel kisebb költségvetésből, ingyen statisztákkal, húzónevekkel, starring Tarlós István!), ha a Fővárosi Közgyűlés üléstermében néhány héttel ezelőtt újraforgathatták volna a jelenetet. Csak - sajnos - a hatalom ezúttal nem tette meg ezt a szívességet a rendezőknek, a rendfenntartók nem kívántak statisztálni politikai performanszhoz. A dramaturg hegyezheti újra a ceruzáját, és brainstormingolhatnak napestig. Együtt. Mind, összefogva.

Nincs is ezzel baj, kampány van, és hát ugye, valljuk meg, egy dögunalmas sajtótájékoztató az asztalon pogival és vágott virággal ma már nem él meg a képernyőn. Új, erősebb ingerekre van szükség, az ellenzék meg kenyér helyett jobb híján cirkuszt tud adni a kampányban. Ilyen a demokrácia.

De valami azért mégsem egészen kerek. Hiszen ha keresztény vezetőink nyíltan vitatják a politikai kereszténység létjogosultságát, akkor halkan kérdezem: mit keres Jézus a Fővárosi Közgyűlés üléstermében? És kinek van joga ítélkezni az Ő mércéje alapján, és nevében? Súlyos, nehezen feledhető hibát követnek el azok, akik az emberi együttélés szabályai kapcsán Jézust revolverként használják fel. Pláne, ha ezt jó behatárolható politikai csoportok érdekében, kampányidőszakban teszik.

Mi itt a Földön tökéletlen, töredékes emberek vagyunk. Tökéletlenek vagyunk szűk családunkban, tökéletlenek szabályainkban, amelyeket azért alkotunk, hogy jól-rosszul, de valamilyen földi, emberi rendszert alkossunk együttélésünk normáinak megállapítására. Töredezett mivoltunk értelme, hogy ne engedje felednünk Istentől való elszakítottságunkat.

De együttélésünk hány, ember alkotta szabálya állná ki vajon Jézus - mondjuk ki, igen kemény és megalkuvást nem tűrő - mércéjét? Vajon odaadjuk-e (vagy legalább püspökeink, elöljáróink) két ruhánk közül az egyiket a szegényeknek, kivájjuk-e az egyik szemünk, ha gonosz kívánságnak okán tekint valakire? És válóperes ítélethirdetésnél miért nem kötözik magukat a padokhoz polgárjogi aktivisták és lelkészek mondván: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot [...] Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza"? Netán a tárgyalóteremben érvényét veszti az, ami a Városházán hivatkozás lehet? És vajon megérjük-e azt is, hogy a temetkezés önkormányzati támogatása ellen élőláncot alkossanak önjelölt próféták? Hiszen Jézus Máté evangélista szerint azt is mondta az apját eltemetni szándékozó tanítványnak: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"

Csak nem arról van szó, hogy a Szentírás akkor hivatkozási alap közéleti kérdésekben, ha épp megfelel aktuális céljaimnak?

Pedig Jézus nem azért jött, hogy az ÁFA-visszatérítés szabályait megmondja. (Lásd még: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére".) Nem családjogász, nem befektetési tanácsadó, és nem anarchista aktivista, bármennyire is tág teret nyert az elmúlt bő évszázadban ez az értelmezés. (Vö.: Jézus mint az első szocialista, stb.) Jézus ugyanúgy nem anarchista és nem szocialista, mint ahogy pártus herceg sem volt. És ezt kéretik szittya turáni ősturul polgártársainkon kívül kis magyar városi anarchistáinknak is tudomásul venni, nehogy egyszer visszanyaljon ez a fagyi. Másként szólva: Jézust inkább hagyjuk ki a "buliból".

A másik probléma a "miről is beszélünk akkor tulajdonképpen" - kérdést érinti. Nézzünk hát egy pillanatra a jól hangzó píszí kegyesség mögé!

A jogszabály, amely erre a remek performanszra alkalmat teremtett, és amely a rendezők és "mértékadó véleményformálók" szerint "bünteti a hajléktalanokat", "kitiltja", illetve "kiűzi" a legszegényebbeket a városból, valójában egy olyan rendelkezés, amelynek nincs speciális személyi hatálya (amint például a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséget szabályozó jogi normáknak viszont van, épp ezért nem mindenkire, csak egy speciális körre vonatkoznak). Nyilvánvaló tehát, hogy az elfogadott rendelet nem "bünteti" speciálisan a hajléktalanokat, hanem bizonyos, földrajzilag körülhatárolt területeken meghatározott tevékenységeket tilt. Mindenkinek. Sem az újgazdag ficsúr fogadásból, sem pedig a hajléktalan lakás híján nem alhat mostantól a Városligetben. Ezt "üldözésnek" beállítani nagyjából olyan, mintha felháborodnék azon, hogy nem vághatok disznót a Ligetben, utána pedig nem moshatom bele a böllérkést a tóba. Vajon ez a rendelkezés ezzel a logikával akkor most az őstermelőket üldözi? Szerintem nem igazán. Ezek az együttélés szabályai, amelyek - sajnos, vagy hál’ Istennek - sok embert korlátoznak a szabadsága korlátlan megélésében, tehát érdeksérelmet okoznak, náluk lényegesen többek érdekeit viszont védik. Ez a jogok arányos korlátozásának elve. Hiszen nem felelhet meg a szabályozás a szólásszabadságért tüntető neonácinak, meg az általa érzékenységében sértett sok százezer embernek egyszerre. Választani kell, és éppen e miatt is tökéletlen a jogrendszerünk - per definitionem. Aminthogy mi magunk is töredékesek vagyunk. Jézus sem véletlenül mondja Pilátusnak: az én országom nem e világból való.

Az elfogadott szabály természetesen nem oldja meg a hajléktalanság problémáját. Cserébe viszont nem is lép fel ezzel az igénnyel. És igen, túlkapások is vannak: Angyalföld és Zugló a vadhajtások közé tartozik.

Ám mindebből azt a következtetést levonni, hogy az aluljárókban reggelente évtizedeken át csöndben öklendező százezrek, akik mostanra már szemlesütve és titokban mernek csak örülni annak, hogy ez az állapot megszűnt; azaz a csendes többségre rásütni a szociális érzéketlenség billogát: ez bizony kőkemény véleménydiktatúra. És ami rosszabb, hogy modern diktátoraink Jézusra hivatkoznak, és vele revolverezik az emberek lelkiismeretét.

Állampolgárként adóforintjaimért cserébe elvárnám, hogy senki ne fagyjon meg az utcán. De azt is, hogy ne kelljen sehol sem térdig gázolnom a húgyban. És nem vagyok hajlandó szégyellni, sem rosszabb kereszténynek tartani magam, amiért így gondolom.