A szovjet megszállók után a magyar szabadságharcosok fogtak a világon először Kalasnyikovot a kezükben fegyveres konfliktus során.

A világhírű AK-47-est, bár már közvetlenül a második világháború után elkészült, lassan rendszeresítették csak a szovjet Vörös Hadseregben. A működési elvről (avtomat = automata), a tervezőcsapat vezetőjéről (Mihail Ty. Kalasnyikov) és a prototípus évéről (1947) elnevezett AK-47-es gépkarabély első harci bevetése egyes értesülések szerint a koreai háborúban volt. A fegyver a hírek szerint feltűnt az 1953-as kelet-berlini felkelés idején is, ám arról nem tudni, hogy használták is volna. Az ’50-es évek első felében inkább kipróbálás alatt álló prototípus volt még, mintsem tömegesen rendszeresített haditechnika.

Az már bizonyosabb, hogy az első fegyveres konfliktus, amelyben a gépkarabély részt vett, éppen az 1956-os magyar szabadságharc volt. Az ekkor Magyarországra érkező megszálló szovjet hadsereg elit csapatait szerelték fel a fegyverrel (már nem kísérleti jelleggel!), a magyar felkelők azonban számos AK-47-est zsákmányoltak tőlük. Vagyis, a szovjet megszállók mellett a magyar szabadságharcosok fogtak a világon először Kalasnyikovot a kezükben fegyveres konfliktus során.

Fejes József Tiborról két kép is készült, amikor zsákmányolt AK-47-es van nála (illusztrációnkon a bal felső képen). A róla ismert fotók alapján állíthatjuk, hogy ő volt az első azon felkelők, forradalmárok, szabadságharcosok között, akiket ezen - később ikonikussá vált - fegyverrel fényképeztek le. Fejes József Tibor lakatoshegesztő ekkor 22 éves volt. Részt vett a Sztálin-szobor ledöntésében, első puskáját egy rendőrségi fegyverraktár elfoglalásakor szerezte, majd nem tudni, hogyan jutott a szovjet katonáktól Kalasnyikovhoz. Bár a szovjet intervenció után felvette a munkát, elfogása után fegyveres cselekményben való részvétel miatt halálra ítélték. 1959. április 9-én végezték ki, 25 évesen.

A Corvin-közi fegyveres csoportban, amelyben harcolt, jellegzetes kalapjáról - emiatt Keménykalaposnak is hívták -, sáljáról és dacos szemeiről volt ismert. Az egyik, róla készült képen társai körében áll - a fotót Michael Rougier készítette a Life-nak -, a másikon pedig, vélhetően az Üllői út kereszteződésében, a Corvin-köz bejáratánál, egy kilőtt tank előtt strázsál a síneken. Fegyvere ki van biztosítva. A nagyvilág egyébként éppen a Life fotójáról értesült először a fegyver létezéséről. Úgy tűnik, a Corvin-közben többen is zsákmányoltak AK-t, róluk is ismertek felvételek, méghozzá a párizsi Magnum Agency riportereként dolgozó Erich Lessingéi (ennek részlete illusztrációnkon a jobb alsó képen látható).

Az ekkor még ritkán használt fegyverhez való hozzájutás nem volt másként Budán sem. El kellett venni az ellenségtől. Egy filmkocka elárulja, hogy a forradalom egyik idősebb vezetője, Szabó József is birtokolt egy Kalasnyikovot (illusztrációnkon a bal alsó képen, középen). Szabó József, vagy ahogyan a fiatalok hívták, Szabó bácsi Erdélyben született, a forradalom napjaiban gépkocsivezetőként dolgozott Budapesten. A budai oldalon fekvő Széna téren található félbehagyott metróépítkezésen fészkelő, jobbára bányászokból, ifjúmunkásokból és egyetemistákból álló csoportosulás választotta vezetőjének. Egy, a Széna téri felkelőket mutató felvételen az látható, hogy a forradalom október végi győzelme után Szabó bácsi „fiainak” gyűrűjében és a Nemzetőrség jelenlétében szájához emeli és megcsókolja fegyverét.

Szabó bácsitól, amint egykori harcosai megjegyzik, nem voltak idegenek az efféle teátrális jelenetek és a heves érzelmek. A karizmatikus, bajszos Szabó bácsi erősen hatott a katonáira, igazi forradalmár alkat volt. 1956 novemberében bujkálni kényszerült, majd letartóztatása után "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres felkelés szervezése" címén halálra ítélték. 1957. január 19-én, hatvan évesen végezték ki.

A cikk angol nyelvű, rövidebb verziója a magyar rendszerváltás történeteit felidéző We Made It Happen című projekt honlapján érhető el, a hozzá tartozó képgalériával együtt.