„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Kollár Dániel  | 2014. november 18.  | 10:00
Korszemek VI. rész
A várost mesterségesen altatják, egy lélek sincs az utcán. A lelket lenémítják, a szív rohadtul nyers.
Szmog


A főpolgármester elrendelte a szmogriadó tájékoztatási fokozatát, miután a szállópor-koncentráció a belváros több közlekedési csomópontján is egyik percről a másikra meghaladta a légszennyezettségi küszöbértéket. A lakosság egyes csoportjaira veszélyes állapot köd képében a lakosság összes csoportjának a szeme előtt teríti be fokozatosan az egész fővárost. A Március 15. téren több tucat turista-vakut sötétít el a szürkeség, a villamossínek pattogása elcsendesül a járatok torlódása nyomán, az aluljáró felhajtó környékéről csak festékes kannák zörgése és a szórófejek hangja hallható. Casco crash, az Erzsébet hídon három autó csúszik össze, helyszínelés várható, a szélső sávon addig is lezárják az artériát, amin Buda lüktet Pestért. A mellette lévő gyalogúton riadt fiatal pár kapaszkodik egymásba, a szapora légzésükből érkező leheletek apró fehér füstként próbálnak rést találni a ködmezőn, de az ellentmondást nem tűrően üt vissza, és tartja sakkban továbbra is Budapestet.

A hatósági jelentések hatására a riadó riasztási fokozata lép érvénybe, azonnali korlátozó intézkedéseket rendelnek el a szélsőséges látási viszonyok és a teljes lakosságra veszélyt jelentő károsanyag szint miatt. A rendelet holnap 22 óráig van érvényben, a következő napokban várható szélcsendes időjárás folytán azonban továbbra is fennmaradhat. A szilárd- és olajtüzelésű berendezések használata tiltott, a gépjárműforgalmat korlátozásokkal minimalizálják, felhívják a lakosság figyelmét, hogy fokozottabban figyeljenek oda szív- és érrendszeri-beteg szeretteikre. A várost mesterségesen altatják, egy lélek sincs az utcán. A lelket lenémítják, a szív rohadtul nyers.

Csikk


Csikknek hívnak, két k-val és cs-vel betűzve, nem úgy, mint a fiatal nőket az angolban ch-val és ck-val, szép arccal és jó lábbal. Nincs lábam, nincs testem, csak szűrőm. A bátyámnak van teste, hosszúkás, henger alakú. Azt mondják, van ennél szebb, például amilyen a druszáimnak van ch-val és ck-val, de szerintem ő is elég jól néz ki, ráadásul olyan fehér a bőre, mint a szűz hó, irigylésre méltó. Irigylem is az én apró, girhes formámmal és szürke, kátrányos fejfedőmmel, amit ráadásul meg is csonkítottak. Mi tagadás, rengeteg nálam szebb teremtmény létezik a világon, rondábbak pedig nem sokan vannak. Ch, ck, kk, cs. A világ kárára viszont van egy olyan tulajdonságom, hogy túlélek. Mindent. Kimászok a kukából, ha beledobnak, aztán vissza, ha megpróbálnak újra eltakarítani. Ott vagyok a villamosmegállóban annak ellenére, hogy határozatot hoztak arról a városvezetők, takarodjak onnét. Nem tudnak olyan szellős, rácsos csatornafedelet legyártatni, aminek ne ragadnék a szélére. Nem mos el az eső sem, pedig hetente egyszer legalább megpróbál. Mire befejezik az utcaseprők a velem való vesződést, pont kezdhetik újra. Még a félelemérzet nélküli, dagadt galambokat is hamarabb elüldözik az utcáról, mint engem. Keménynek tűnhetek. Pedig félek. Egész életemben féltem attól, hogy idővel bezárul a kör, kiutálnak, eltipornak, pótolnak valakivel. Higgyétek el, lábak és test nélkül, szürkén, csonkítottan nem érzed magad valami jól a bőrödben, biztonságban meg még annyira sem. Főleg egy olyan testvérrel az oldaladon, aki fehér, mint a szűz hó, és láthatóan imádják az emberek.

Aztán hozzászoktam. Mi több, idővel arra lettem figyelmes, hogy valójában a bátyám az, akit hamar eldobnak, akit idővel megcsalnak, sőt, bármennyire is jól néz ki, világszerte százezrek dolgoznak azon, hogy háttérbe szoruljon. Ebből is látszik, hogy semmi sem fekete-fehér, még akkor sem, ha valaki amúgy önmagában fehér. Furcsa helyzet, furcsán igaz. Bántja is eléggé ez a jelenség, noha nem mutatja, annál büszkébb, de látom rajta. És őszintén, örülök annak, hogy kapja az ívet, még ha emiatt önzőnek és kárörvendőnek is bélyegeznek. Bélyegezzenek. Ők nem ismerik azt a sok szart, amin átmegyek napról napra.

Tudod, kidobnak, visszamászok, eltipornak, fent ragadok, elsöpörnek, beborítom őket kátránnyal. Marnak, visszamarok. Amíg megégethetlek, addig ott leszek a közelben.

Illusztrációnkon a szerző felvétele látható.

(A Csikk című szöveg korábban megjelent a Dimenziók 5. című novella-antológiában.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.