A jobboldali média szükséges és talán folyamatban lévő megújulása közepette a mögöttes párt ereje és a kormányközeliség is kihívásokat támaszt.

Érdekes írás jelent meg a Magyar Nemzetben. Óvatosan, de kritizálta a Fideszt. Egyelőre csak a nagyobbik kormánypárt médiatörvény-javaslatát - de a cikk vége már többet sejtet, mint egy egyszerű szakmai vitát, bírálatot. Szerető Szabolcs voltaképp - egyelőre még persze Érte, s nem Ellene aggódva - számon kérte a polgári párton a demokráciát. Mészáros Tamás feat. Bolgár György megdicsérte a polgári napilapot, azt, amitől Avar János éveken át még az újságkénti minősítést is megtagadta.

Hogy egy demokráciában tényleg megbosszulja-e magát, ha leépítik, korlátozzák a demokráciát, nem tudom. De hát nem is erről lennénk szólandók. Hanem arról, hogy a Magyar Nemzet kritizál. És még ez sem érdekes önmagában - ám ennek kapcsán megkérdezhetjük, hogy milyen legyen, milyen lesz a jobboldali média? Ami eddig olyan volt, amilyen.

Milyen is volt? Például ellenzéki. A Fidesz azonban immáron kormányon van, a hozzá közelálló médiák (médiumok) pedig ellenzékinek megmaradva kevéssé állhatnának továbbra is közel hozzá. A tegnapi újságnál azonban talán csak a kormánypárti propagandalap unalmasabb. Az újságíró létében mindig is valamelyest a hatalom ellenfele. Szólásszabadságát is az állammal szemben nyerte el - igaz, mostanra már más, nem-állami entitásokkal szemben kell védenie. Az újságíró kritikus, szellemes, provokatív. Nem a hatalom indokai, hanem árnyoldalai érdeklik. Ez nem azt jelenti persze, hogy minden újságnak minden kormány ellen egyaránt lőnie, ugyanazon dühvel érvelnie, csaholnia kell. De az újságok közötti különbség - amint tőlünk északabbra, délebbre, nyugatabbra van - nem a kormánypártiság vagy az ellenzékiség - tehát valamilyen pártérdek szolgálata -, hanem a kritika irányának és céljának eltérősége. Valaki konzervatívként kritizál, valaki liberálisként, valaki katolikusként, valaki baloldaliként, valaki kommunistaként, valaki fasisztaként, valaki anarchistaként (stb.) - természetes, hogy egy konzervatív kormány a konzervatív újsághoz közelebb áll, de a konzervatív újság ettől még ugyanúgy kész konzervatívként számon kérni a konzervativizmust. A Frankfurter Allgemeine Zeitung nem lesz CDU-lap, még ha bizonyosan jobban szimpatizál a CDU egyes törekvéseivel. A Libération sem lesz szocialista házi újság, még ha maga is balról kritizálja a közéletet. És a La Croix sem lesz az egyház hivatalos közlönye, még ha újságírói többségében valószínűleg vallásukat gyakorló katolikusok.

Magyarországon azonban a mai napig nem alakult ki egy ilyen hagyományos újságszerkezet. Hanem tisztázatlan identitások vannak. Az Új Jobboldal gondolatainak is teret adó, a forradalmat nyolc éve folyamatosan jósló Demokrata konzervatív hetilapnak nevezi magát. A görög baloldali tüntetések idején a neoliberális ellenérveket szerkesztőségi cikkben kifejtő Népszava szociáldemokratának tartja magát. Várjuk, hogy a Magyar Fórum mikor fogja önmagát cionista lapnak gondolni, és A Szabadság mikor indít Hayek-idézettel a címlapján. Ugyanolyan ideológiai bovigus (volt hosszú ideig) a magyar sajtó nagy része, mint ahogyan pártjaink is csak nagy nehezen voltak megfeleltethetők a hagyományos ideológiai válaszokkal. A kép azonban tisztul. A pártok terén egyre egyértelműbb alternatívák fogalmazódnak meg: konzervatív Fidesz, keresztény-szociális KDNP, zöld-balos, részben az urbánus balliberálisok felé is nyitott LMP, idegenellenes, rend- és kisemberpárti Jobbik. (Egy szociáldemokrata, egy kommunista és egy libertárius párt hiányzik még a teljességhez.) A magyar sajtó is változik. A Magyar Nemzet idézett cikke azt bizonyítja, hogy a lapnak - és tán más lapok is követni fogják őt - nem pártkötődése, hanem elvei vannak.

A kormányra került jobboldalhoz közel álló lapoknak azonban nyomós érdekük is, hogy immáron elveik legyenek. Ugyanis egy pártlap nem eltartható. Az egyébként is gyenge nyomtatott napilappiac - ahol voltaképp újraolvashatjuk azt, amit előző nap a Hír TV-ben többször is hallhattunk - csak akkor tud fennmaradni, csak akkor talál olvasókra, ha egyrészről - amint Umberto Eco javasolta a nyugaton is csökkenő példányszámú napilapoknak - voltaképp naponta megjelenő hetilapok lesznek (ergo nem tegnapi és tegnapelőtti híreket írnak le, hanem elemzéseket, hosszabb tanulmányokat, tematikus számokat, stb. jelentetnek meg - mégpedig naponta), másrészről ha függetlenednek mindenféle párt- vagy egyéb érdekektől. A tegnapi híreket közlő, pártos nyomtatott médiát ugyanis mindenképp legyőzi az ingyenes, friss, független internetvilág, ahol hírforrások, blogok százezreiből lehet bármiről, egyszerre több oldalról is információkat szerezni.

A mai magyar sajtó frissessége, üdesége és pártatlansága még csak vágy. De Kelet-Európában sem lehetetlen jól szerkesztett, tematikus cikkekkel jelentkező lapokat megjelentetni. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe mondjuk a szlovák liberális SME-t - csak, hogy lássuk: lekrumplizott szomszédjaink miben járnak még előttünk. A Magyar Nemzet vezércikke azonban azt mutatja, hogy a jobboldal érzi, tudja: érdeke, hogy elvei legyenek. Hogy függetlenedjék a pártoktól. A Heti Válasz tán a leginkább elől jár ebben - a lap eséllyel lehet egy magyar Focus, amely a politika konzervatív tárgyalását életmódtémákkal, színes riportokkal, rövid interjúkkal lazítja. (No persze jelen sorok szerzője egy magyar Zeit-nek örülne, de ne legyen telhetetlen.) A Magyar Nemzet egy széles polgári, jobboldali napilapként egyrészről teret adhat a jobboldal színességének - azaz belső vitáknak is -, másrészről azonban egy világos polgári értékválasztást tükrözhetne cikkeivel. Mondhatni: a Magyar Nemzetnek naponta kell azt nyújtani, amit most szombati magazinja hetente hoz. A Magyar Hírlap pedig vagy a jobboldal ökle marad - elvégre egy ideig lesz még hova lecsapni -, vagy pedig jobboldali bulvárirányt vesz: nem csak stílusában, de tematikájában is. Ne feledjük: a bulvárlapok többsége Európában voltaképpen jobboldali, kifejezetten egy kispolgári-konzervatív szemléletet tükröz, s nem ritkán tartalmaz elitellenes, antiszemita kikacsintásokkal teli cikkeket (elég csak a nemrég elhunyt Hans Dichand osztrák Kronen Zeitung-jára gondolnunk). A televíziók terén a Hír TV-nek pedig egyre inkább hírtévének kell lennie: sok híradóval, riporttal, tematikus műsorokkal. Világos állásponttal - azaz elvekkel, s nem kötődésekkel. A hírek mögötti egyébkénti pluralizmus felvállalásával.

Mivel a baloldal vezető pártja megsemmisült, a baloldali média szabadon alakulgathat a jövőben - és ellenzékiként eleve könnyebben is írhat. A jobboldali média megújulása, újrafogalmazása lesz a nehezebb feladat - a mögöttes párt ereje és a kormányközeliség egyébkénti nehézségei okán.

(Illusztrációnkon Bethlen István egykori kormányfő látható, amint az Országház folyosóján a liberális Az Est című délutáni napilapot olvassa. A fotó a '20-as évek vége felé készült.)