Nyomtatás
Ablak bezárása
Baloldal? Merre vagy?
Vendég | 2010. október 7.
Az MSZP-nek az elmúlt húsz évben sikerült úgy elfoglalnia a politikai élet baloldalát, hogy ez pusztán a párt politikai topográfiájáról, de nem ideológiájáról szólt. Ám mégis: olyannyira lejáratódott az MSZP révén a baloldaliság, hogy igen nehéz dolga van bárkinek, aki baloldalt akarna ma építeni.
Míg Németországban azon sírnak, hogy nincs jobboldali párt, nálunk a baloldal hiányát kéne valakinek észrevennie.

És nem csak Tamás Gáspár Miklósnak. Mert igen, ő amióta baloldali, sokszor megírta, hogy rajta és talán Szalai Erzsébeten kívül nem sokan vannak még így széles e hazában. Persze a tévképzet, hogy a Magyar Szocialista Párt baloldali párt lenne, nagyon erősen él. Éppen azonban az MSZP miatt nem tudott megjelenni eddig a placcon egy valóban baloldali - értsd: a bérből és fizetésből élőkhöz szóló, a társadalmi egyenlőtlenségeket nem elfogadó, a szakszervezetekkel kapcsolatban álló, a nemzetközi tőkét ostorozó (stb.) - (akár protest) párt. Mondjuk egy magyar Lafontaine vagy Besancenot vagy Mélenchon. (Nem éppen szimpatikus figurák ezek - főleg az amúgy dúsgazdag Lafontaine nem -, de kétségtelenül baloldali dumákat nyomnak.) Az MSZP-nek ugyanis az elmúlt húsz évben sikerült úgy elfoglalnia a politikai élet baloldalát, hogy ez pusztán csak a párt topográfiájáról, de nem az ideológiájáról szólt - ám mégis: olyannyira lejáratódott az MSZP révén a baloldaliság, hogy igen nehéz dolga van bárkinek, aki baloldalt akarna ma építeni.

Nehéz azért, mert az MSZP ott van, s valakinek végre le kéne húznia a színpadról, de egyelőre nincs erre a nemes feladatra jelentkező. De nehéz azért is, mert negyvenévnyi kommunizmus és húszévnyi MSZP után Magyarországon van olyan keserves dolog a baloldal mellett érvelni, mint Németországban a jobboldal mellett. Nem véletlen, hogy néhány kósza próbálkozást leszámítva, Németországban jó negyven éve nincsen jobboldali párt. (A CDU és a CSU határozottan középpártnak tartja magát, tetszik tudni; az NPD olyannyira jobboldali, hogy már körbeér, a Republikánusok és a DSU pedig jóformán eltűntek.)

A magyar baloldal azonban többet érdemel. Többet érdemel, semmint hogy a Népszava legyen a napilapja, Várkonyi Tibi bácsi legyen a publicistája, Debreczeni József legyen az esze, Gyurcsány Ferenc legyen a megváltója, és végül az MSZP legyen a pártja. A magyar baloldal nem csak azért érdemel ennél többet, mert önmagában egy elég kellemetlen társaság (Népszava, Várkonyi Tibor, Debreczeni József, Gyurcsány Ferenc, MSZP) költözött a területére, de azért is, mert az említettek nem baloldaliak. Márpedig nem-baloldaliakkal elég nehéz baloldalt építeni - az eredményt láthatjuk. Ha nem-baloldaliak kezdenek el baloldalt építeni, ott felmerülhet a gyanú, hogy nem az eszme, hanem a pénz mozgatja őket. Ha nem-baloldaliak kezdenek el baloldalt építeni, annak Hagyó Miklós lesz a vége. (Amint Kuncze Gáborba torkollik az, ha nem-liberálisok kezdenek el liberálist játszani.)

A magyar baloldal akkor fog megszületni, ha egyszer azok, akik nem baloldaliak, végre belátják, hogy ők nem azok. Ha végre világos lesz, hogy nem szociáldemokrata napilap az, amely egy vasutassztrájk idején nem a vasutassal van; nem szociáldemokrata újságíró az, aki az MNB kontra kormány vitában az MNB-elnökének fizetését védi; nem szocialista politikus az, aki 1994 óta a privatizációt támogatja; nem baloldali értelmiségi az, aki a multinacionális tőke fontosságáról és a globalizáció előnyeiről értekezik; nem baloldali publicista s nem baloldali párt az, amely katonákat küldött Afganisztánba. És a példákat sorolhatjuk. Nem az a kérdés itt most, hogy jó dolog-e a privatizáció vagy a globalizáció, vagy hogy van-e keresnivalónk Afganisztánban - a kérdés az, hogy mitől baloldali valaki és valami? Az MSZP-nek annyi köze van a nyugati szocialista, baloldali és kommunista pártokhoz, hogy azok is szoktak ingyen virslit adni, és ott is elég rosszarcú a közönség. De ezzel vége is van a hasonlóságnak. Bolgár György olyan szépen tud érvelni a multinacionális tőke mellett, hogy az ember azonnal a Handelsblattban érzi magát, és a Népszava olyan nyíltan tud kiállni Izrael mellett, hogy azt a Die Welt is megirigyelné. Ez egyáltalán nem baj. Önmagában nem gond, ha valaki a multinacionális tőke előnyeiről szól - mert van neki olyanja is -, vagy Izrael mellett áll ki, elvégre nem jók és rosszak harca zajlik Közel-Keleten. Nem szégyen tehát úgy írni és úgy gondolni, ahogy a Handelsblatt vagy az Economist vagy a Welt teszi - de igencsak kellemetlen, ha valaki közben baloldalinak akar látszani.

A Létező Magyar Baloldal már nem zavaró, már nem idegesítő, már alig van, már csak szánalmas - de leginkább kellemetlen. Egyre kellemetlenebb, mert egyszer valakinek meg kéne kérdezni a Népszavától, hogy akkor most nektek tényleg fogalmatok sincsen a nyugati baloldalról; hogy akkor ti most tényleg azt hiszitek: nincs munkásmozgalmibb dolog, mint az IMF-nek szurkolni Orbánnal szemben - vagy egyszerűen szórakoztok itt unalmatokban és magányotokban?

Tán van igény baloldalra. A Fidesz jobboldalisága nem fedheti le örökké a baloldalt is. Nem szavazhat örökké egy helyre a jómódú nőgyógyász és a borsodi melós. Nem szavazhat örökké egy helyre az ügyvéd úr és a szegény egyetemista. Nem szavazhat örökké egy helyre a vállalkozó és a pedagógus. Mert eltérőek az érdekeik. Az egyiknek például az alacsony adó, a flat tax jön jól, a másik viszont ekkor éppen elveszti a számára igencsak fontos szociális juttatásokat. (Az elmúlt húsz év lezárultával, tán errefelé nyílnak majd meg az új viták.) Ésatöbbi. Persze ma még nem tudunk így disztingválni, mert nincs baloldal - a jobboldal pedig kénytelen a baloldalt is megszólítani. (Nem véletlen, hogy baloldali gondolatok ma inkább olvashatók jobboldalról, mint a Népszavából; TGM is egykoron elismerte, hogy Lovas István többet tesz a nyugati baloldal hazai megismertetéséért - a Le Monde diplomatique szemlézésétől számos anticionista, antiglobalista topik felkarolásáig -, mint a szocdem fejlécesek.) Ma a Fidesz az Egyetlen Komolyan Vehető Párt. A Jobbik maga alatt vágná a fát - ld. Haider esete a kormányzással -, ha otthagyná az ellenzéket; az LMP egyelőre még maga sem vette észre, hogy egyedüliként ő hordozza egy valódi baloldal lehetőségét; az MSZP pedig... Hagyjuk.

Az, hogy az MSZP még mindig él, és alternatívát egyelőre csak Krausz Tamások (Egyesült Magyar Baloldal), Galba-Deák Ádámok (Zöld Baloldal) és mostanra Szili Katalinok (SZU) kínáltak, azt mutatja, hogy az MSZP egy darabig még élni is fog. Még pedig - jobb (azaz bal) híján - továbbra is baloldaliként.

Nem lennénk azok helyében, akik tényleg azok.