Nyomtatás
Ablak bezárása
Antitotalitárius csarnok
Jobbklikk Egyesület | 2012. február 24.
A rendszerváltozás után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a poszt-kommunista befolyás a múltunk fölött alapjaiban rendüljön meg.
2002. február 24-én délután a hideg ellenére több mint százezer ember gyűlt össze az Andrássy úton, a 60. szám előtt, hogy részt vegyen a Terror Háza Múzeum megnyitóján, amely Orbán Viktor szerint »az egyik legnagyobb és legfelemelőbb tömegrendezvény volt az 1990-ben kezdődött magyar demokrácia történetében.« Akkor már jó ideje a magyar és részben a külföldi sajtót is foglalkoztatta a hír: Budapesten, a nyilasok, illetve a kommunista államvédelem egykori székházában új múzeum fog nyílni, hogy emléket állítson a terror áldozatainak, hogy bemutassa a totális diktatúrák ember- és Isten-ellenes szörnyűségeit, és hogy néven nevezze a felelősöket.

A kommunizmus eszmei és politikai örökösei, attól félve, hogy elveszítik a múlt értelmezésben addig meglevő - furcsa mód csak kevesek által megkérdőjelezett - monopóliumukat, átfogó támadást indítottak az intézmény ellen. A Múzeum azonban megnyílt, és a gyakran személyeskedő támadások ellenére fennmaradt, a baloldali kormányok regnálása alatt is. A legvadabb ötlet kétségtelenül az volt, hogy az intézményt a Megbékélés Házává nevezzék át. Egy idő után a kritikai hangok elhalkultak, hiszen a látogatók a lábukkal szavaztak: 10 év alatt csaknem 4 millió látogató kereste fel a kiállításokat. Ráadásul az alkotók egy formabontóan új múzeumi nyelvet is létrehoztak, amely világszerte elismerést váltott ki.

A Terror Háza Múzeum 10 éves fennállása alatt sokat tett a magyar történelem elhallgatott eseményeinek bemutatásáért, a XX. század újragondolásáért, a magyar identitás helyreállításáért. A Múzeum által szervezett tudományos szimpóziumokon előadott Ernst Nolte, Richard Pipes, Vlagyimír Bukovszkij, Maart Laar, Andrzej Przewoznik és Anne Applebaum is - jelezve a Múzeum nemzetközi elfogadottságát. Az intézmény ezen kívül meghatározó jelentőségű tudományos munkát is végzett az ismeretterjesztési feladatokon túl.

A rendszerváltozás után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a poszt-kommunista befolyás a múltunk fölött alapjaiban rendüljön meg. A következő évtized viszont már egy új, életszerűbb narratíva kibontakozásáról szólt, amely hozzájárul önképünk újraalkotásához. Ennek a munkának kétségtelenül fontos aktora a Terror Háza Múzeum.

Kovács Béla kisgazda pártvezető 1947. február 25-ei elrablásának 65. évfordulóján, vagyis a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, 2012. február 25-én 16 órától megemlékezés a Terror Háza előtt.