Nyomtatás
Ablak bezárása
Van sajátunk
Békés Márton | 2013. január 25.
Van saját forradalmárunk: gróf Széchenyi István. Fenekestül felforgatta a régi rendet, és valóban jobbá tette Magyarországot. Nem az érdekelte, ami volt, hanem az, ami lesz.
Széchenyi Hitel című műve óriási felháborodást váltott ki 1830-as megjelenésekor, egyes vármegyékben az adózni nem kívánó kisnemesek meg is égették a könyvet. Széchenyi gróf reformjai, amelyeket 1825 és 1848 között egyfolytában javasolt, a feudális Magyarország egyetlen időszerűtlen intézményét sem kímélték. Az ősiség eltörlése, a jobbágyok felszabadítása, az adómentesség megszüntetése szentségtörésnek minősült a még mindig középkorias-rendi keretek között élő és gondolkodó osztályostársai szemében. Majd amikor az 1841-es Kelet népében megfontoltságra intette Kossuthot, ismét szentségtörőnek tartották. Ilyen egy igazi liberális-konzervatív!

Éppen ezért volt igencsak emblematikus, amikor a Hitelben hitelintézet, vagyis bank-rendszer megalapítását javasolta, amely csak úgy válhatott valóra, ha a nemesség jelzálogot vehet fel a birtokára, amely viszont gyökerében támadta a feudalizmus. Másik szimbolikusnak is tekinthető törekvése, vagyis a Lánchídon átmenő forgalom megadóztatása szintén radikális elképzelés volt, ezzel ugyanis a nemesi adómentesség évszázados, igencsak korhadóban lévő eresztékeit rúgta ki. Mindezt Széchenyi azonban az építéssel kötötte össze: lóverseny, Akadémia, takarékpénztár- és Kaszinó-alapítás, selyemhernyó-tenyésztés, gőzmalom- és útépítés, folyamszabályzás, gyógyfürdő-alapítás, sőt nem utolsó sorban a vízöblítéses illemhely Magyarországon való meghonosítása fűződik nevéhez (az angol-WC elnevezés is onnan származik, hogy az első ilyen higiéniai alkalmatosságot ő hozta - pontosabban csempészte be - hazánkba). Nem csak a `48-as kormány közlekedésügyi miniszterét és a sakk-klasszist tisztelhetjük benne, hanem a Budapest elnevezés kiötlőjét, a budai alagút ötletgazdáját és a balatoni gőzhajózás elindítóját is.

A gróf persze a kapitalizmust sem az állam által agyonszabályzott, vagy éppen spekulatív "elvek" mentén működő gazdasági rendszerként képzelte el, hanem morális piacgazdaságként. Széchenyi maga írta 1830-as könyvében, hogy meg kell haladni "mai időkhöz többé nem illő feudális létünket", naplójában azonban erősebben fogalmazott, amikor azt a kívánalmát jegyezte fel, hogy "szaga se maradjon a feudalizmusnak." A Hitelben vissza-visszatért Benjamin Franklinhez és Adam Smith-hez, ám a Benthamig való elmerészkedéstől óvott. A "hitel" szó kettős értelmét jól kijátszva mindvégig hangsúlyozta, hogy értelmezésében "nemcsak a mechanikai hitelt, de az azzal szoros összeköttetésben lévő erkölcsit is értem."

Nem túlzás fellépését cezúra-szerű eseménynek tartani. Vagyis Széchenyi gróf igazi forradalmár volt, ráadásul sokkal mélyebb, eredetibb, szellemesebb és szellemdúsabb, mint az őt megelőzők és rá következők. Miért? Ezért:

    1. Megalapította a kapitalizmust, és nem eltörölte.
    2. Rabszolga-állam létrehozása helyett a jobbágyság felszámolásában segédkezett.
    3. Nem égette a könyveket, hanem írta őket.
    4. Nem elfoglalta a bankokat, hanem felállításukat és szabályzásukat javasolta.
    5. Nem zárta le a hidat, hanem felépítette.
    6. Nem új tudományos dogmákat állított fel, hanem akadémiát alapított.
    7. Nem a gazdagokat akarta elszegényíteni, hanem a szegényeket gazdagítani.


Ezek után talán érthető a Hitel radikális zárómondata, amelyet oly sokszor hallunk, de az azt megelőző gondolatot nem idézik mindig teljes terjedelmében. Mi most megtesszük, íme:

"Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s leendünk. A Mult elesett hatalmunkbúl, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretem hinni: lesz!"