Nyomtatás
Ablak bezárása
Korszemek II. rész
Vendég | 2014. július 8.
Milliomosnak maszkolt ezresek, az ezeregy törlesztőrészlet meséi. Frank vihar, forint veszteglés, euró vízió. Sugar shop az inzulin tűk közt, újszerű panel panoráma, törékeny lelet a kerület közepén.
Amikor látlak


Látom, ahogy a reggeli kelés után megpróbálod eltakarítani azt a kelést az álladról, igen, azt, ami az elkenéstől csak nagyobbra nő. Látom, amint elkenődsz, hogy a tükröd-tükröd nem szól egy szót se. Látom, amikor kiköpöd a csapba a fogkrémet, amikor kiköpött felsővezető wannabe-nek öltözöl, amikor a felső polcról leszedett olcsó parfümöt magadra öntözöd. Látom, amint a liftbe beszálló csajt végig scanneled, amint scannelés közben elraksz egy irodai pendriveot, majd megeszed az irodavezető felajánlott pennéjét egészében, megosztás nélkül. Látom, amint egészen vállalható grafikont rajzolsz és osztasz meg az egészen vállalhatatlan valóságról. Látom, amint megúszol még egy negyedévet, látom, amint megtervezed, hogy emiatt este elúszol. Látom, ahogyan irigykedve nézed a mosolygó kollégáid, majd azt is, amikor mosolyszünetet tartatsz náluk a saját szar sztorijaiddal. Látlak akkor is, amikor azt hiszed, senki sem lát, ilyenkor vagy ugyanis a leglátványosabban magányos. Látom, amint az ikszedik társkeresőn próbálkozol, látom, amikor a másik oldal kiikszeli a profilodat. Látom, ahogyan azzal próbálod nyugtatni magad, hogy amúgy is kamuprofil a másik oldal. Látom, ahogy gondolatban emiatt is kérsz egy piát a grafikon mellé, mielőtt tényleg kérnél kettőt, első körben. Látom, ahogy félrészeg vagy, majd egész, látom, amikor melléd ül a buszon a csaj a liftből és folyamatosan a mellét nézed. Látom, ahogy a szemével elver, és azt is látom a szemedben, hogy nem először vernek el így. Látom, hogy hozzászoktál. Látom, amikor a megállóból hazafelé menet fél kézzel odadobsz a farzsebedből fél marék aprót a Fedél Nélkült szorongató koldusnak. Látom, ahogyan kipipálod a napi jó cselekedetedet. Látom, amikor rájössz, hogy te is rossz vagy, hiába félsz a rossztól.

Neopanelprolik


Milliomosnak maszkolt ezresek, az ezeregy törlesztőrészlet meséi. Frank vihar, forint veszteglés, euró vízió. Új építésű lakópark szoftfasiszta lakókkal, garázslejáró, egofeljáró, fake énképek, saját pláza a ház végében. Vérszemet kapott, önmagával összkomfortos ingatlanügynök az elején. Egyéni cirkó, közös költség, lentről loopolt lépcsőház, közös képviselő zsebre tett cash-se. Kikapcsolt vízóra, porta, szolga, szalmaszál Édenbe, szelektív kukákkal keresztezett sugárút a vadonba. Sugar shop az inzulin tűk közt, újszerű panel panoráma, törékeny lelet a kerület közepén.

Lakógyűlés. Hűlt helyén talált felújítási alap, alakzatba rendeződött rendezőbizottság, a Corvin Confidential. Katalin, az elnök, tekintete akár a gonosz karaktert játszó James Cromwellé, szemei a késedelmi kamatlábak. Szürke haj, szürke szemüvegkeret, szürke kardigán, szürke excelek, ha jobban megnéznénk, kirajzolódna rajta az ötvenedik árnyalat is. Karolin, bizottsági alelnök, titulushajhász, fontoskodás- és Frontin-függő. Károly, a gondnok, foglalkozását tekintve gyakorló alkoholista. Szandál, zokni, krajcárrum-zombi. Khalid, az arab, a kivitelező embere, maga se tudja mi a foglalkozása azon kívül, hogy egy jogi személy személye. Falakat húznak fel fele annyi cementtel és mésszel, mint azt a jogszabály előírja. A lakók nem, de ők boldogan élnek, amíg fel nem falnak.

(Illusztrációnk a szerző felvétele, amely a Corvin-sétányon készült.)