Nyomtatás
Ablak bezárása
Korszemek III. rész
Vendég | 2014. július 29.
Ezerforintos bikini modell, épülethálónyi metafora. Külföldi legénybúcsú, hazai leánytemető. Fél méltóság. Budapest mellékterméke.
Budapest Lie


Harminc fokban hömpölygő embertömeg, amíg az óriáskerék ellát. Ellátó kert, elvert aprók körtánca, sörbe öntött kézműves víz. Vizoviczki garaton felkúszó, hangszálakat maró polipja. Deák Ferenc felpezsdült tere és áhított bankjegye. Szorongó szürke padkák, rajtuk rojtos farmeres tinik eltört deszkalapjainak reccsenése. Dizájnelemes buszterminál, fröccsöntött műanyag poharak terasza. Trikolór tejivó keverve, nem szórva. Ezerforintos bikini modell, épülethálónyi metafora. Anker középút, kisker árrés. Önerőtlenített ötker torka szakadta, inflált húspiac, kávé és Cayenne, éjfekete zacc. Escortosított kurva, külföldi legénybúcsú, hazai leánytemető. Lolka és Bobek. Kazinczy, két homeless az utcafronton, az Alcohall of Fame. Fél méltóság.

Dohány, trafik, piros karika tizennyolc. Szabad Magyarország, piros karika huszonöt. Szabadság tér, nagy képernyőn kivetített sportesemény, tolongó fabódés kitelepülők, port nyelő lakosok. Ex-átkos Lipótváros. Szűrös Mátyás kiáltása, kerek asztal, bal panel, jobb klikk, mentés MO-ként. Húszas éveiben járó, céltalan fiatal felnőtt, a félhomályos romkocsmák dohos bútordarabja. Budapest mellékterméke. A melléktermékem.

Állsz, és csak bámulsz engem, mint egy ma született bálványt. Vonz az, amit felfedek önmagamból. A telezsúfolt főterem, a bankjegyem, a fáimra aggatott lámpák fényei, a gyönyörű nőim, a mámorom ígérete, a felhívásom a keringőre, a szem, amit az arcom közepére tettem. Látom rajta keresztül, ahogy nem találod rajtam a helyedet, de őszintén, nem érdekel, hogyan érzed magad, csak táncolj tovább.

Metródíva


Te vagy, ki a metróaluljáró kopott, szürke mozgólépcsőjét vörös szőnyeggé szőtted egy szempillantás alatt. Szemet vakító vakuvá varázsoltad a megfáradt neoncsövek fényeit, az akadozó gumi szalagsávot pedig kemény kötélkordonná kötötted egy kézmozdulattal. A metró biztonsági őrei a biztonsági őreid lettek. Nyugati kifutó. Keleti pályaudvar. Vadkeleti rajongók hada a kordon túl végén, reménykedő rád nézések, bámulások, beszólások, liftező libidók. Irigykedő női szemek, szenvtelen bezárkózás. Zavar ez a zaj, a zúgás, a zilált arcok, a záróvonalak. Ha tehetnéd, nem te lennél az éber álom a kordon körüli kamerák retinákba rakott képein. Nem teheted, némán tűröd.

Az ajtó ki-, a függöny felnyílik. A közönség helyet foglalt. Bérletesek, jeggyel és jegy nélkül utazók. Legeltetjük rajtad a szemünket a telefonok fedezékéből, van, aki fizetett érted és van, aki torrentezik köztünk. A szépség és e-szörnyeteg. Leülsz közénk, zavartan kezdesz a táskádban matatni, matt arany topod pompája közben bevilágítja az alagutat. Halad a metró, három megálló, három cameo. Blaha Lujza tér, káeurópai Kodak theatre. Astoria, Grand Budapest Motel. Deák tér, fénydublőr az alagút végén. Amint abbahagyod a táskádban matatás mímelését, a mémképes arcok is leveszik rólad a szemüket. Hashtag szempetting. Te mész mindjárt, mi nem megyünk sehova, csak haladunk. Amint kisétálsz az ajtón, a függöny bezár, és az átmenetileg aranyban pompázó páholy visszavált steril műanyagszékké, a fémrúd ezüstről szürkére színeződik, a hang premier helyett pótló buszról beszél. Vége, nincs vissza taps. Kérték, vigyázzunk, az ajtók záródtak.

Illusztrációnk a szerző fényképfelvétele az Erzsébet téri óriáskerékről, alkonyatkor.

A két szöveg bekerült a napokban az Evokáció kiadó gondozásában megjelenő Mesélő Macskakövek című kötetbe, amelynek augusztus 3-án, 16 órakor lesz a bemutatója a XIII. kerületi Firkász Café és Étteremben.