Nyomtatás
Ablak bezárása
Korszemek VI. rész
Vendég | 2014. november 18.
A várost mesterségesen altatják, egy lélek sincs az utcán. A lelket lenémítják, a szív rohadtul nyers.
Szmog


A főpolgármester elrendelte a szmogriadó tájékoztatási fokozatát, miután a szállópor-koncentráció a belváros több közlekedési csomópontján is egyik percről a másikra meghaladta a légszennyezettségi küszöbértéket. A lakosság egyes csoportjaira veszélyes állapot köd képében a lakosság összes csoportjának a szeme előtt teríti be fokozatosan az egész fővárost. A Március 15. téren több tucat turista-vakut sötétít el a szürkeség, a villamossínek pattogása elcsendesül a járatok torlódása nyomán, az aluljáró felhajtó környékéről csak festékes kannák zörgése és a szórófejek hangja hallható. Casco crash, az Erzsébet hídon három autó csúszik össze, helyszínelés várható, a szélső sávon addig is lezárják az artériát, amin Buda lüktet Pestért. A mellette lévő gyalogúton riadt fiatal pár kapaszkodik egymásba, a szapora légzésükből érkező leheletek apró fehér füstként próbálnak rést találni a ködmezőn, de az ellentmondást nem tűrően üt vissza, és tartja sakkban továbbra is Budapestet.

A hatósági jelentések hatására a riadó riasztási fokozata lép érvénybe, azonnali korlátozó intézkedéseket rendelnek el a szélsőséges látási viszonyok és a teljes lakosságra veszélyt jelentő károsanyag szint miatt. A rendelet holnap 22 óráig van érvényben, a következő napokban várható szélcsendes időjárás folytán azonban továbbra is fennmaradhat. A szilárd- és olajtüzelésű berendezések használata tiltott, a gépjárműforgalmat korlátozásokkal minimalizálják, felhívják a lakosság figyelmét, hogy fokozottabban figyeljenek oda szív- és érrendszeri-beteg szeretteikre. A várost mesterségesen altatják, egy lélek sincs az utcán. A lelket lenémítják, a szív rohadtul nyers.

Csikk


Csikknek hívnak, két k-val és cs-vel betűzve, nem úgy, mint a fiatal nőket az angolban ch-val és ck-val, szép arccal és jó lábbal. Nincs lábam, nincs testem, csak szűrőm. A bátyámnak van teste, hosszúkás, henger alakú. Azt mondják, van ennél szebb, például amilyen a druszáimnak van ch-val és ck-val, de szerintem ő is elég jól néz ki, ráadásul olyan fehér a bőre, mint a szűz hó, irigylésre méltó. Irigylem is az én apró, girhes formámmal és szürke, kátrányos fejfedőmmel, amit ráadásul meg is csonkítottak. Mi tagadás, rengeteg nálam szebb teremtmény létezik a világon, rondábbak pedig nem sokan vannak. Ch, ck, kk, cs. A világ kárára viszont van egy olyan tulajdonságom, hogy túlélek. Mindent. Kimászok a kukából, ha beledobnak, aztán vissza, ha megpróbálnak újra eltakarítani. Ott vagyok a villamosmegállóban annak ellenére, hogy határozatot hoztak arról a városvezetők, takarodjak onnét. Nem tudnak olyan szellős, rácsos csatornafedelet legyártatni, aminek ne ragadnék a szélére. Nem mos el az eső sem, pedig hetente egyszer legalább megpróbál. Mire befejezik az utcaseprők a velem való vesződést, pont kezdhetik újra. Még a félelemérzet nélküli, dagadt galambokat is hamarabb elüldözik az utcáról, mint engem. Keménynek tűnhetek. Pedig félek. Egész életemben féltem attól, hogy idővel bezárul a kör, kiutálnak, eltipornak, pótolnak valakivel. Higgyétek el, lábak és test nélkül, szürkén, csonkítottan nem érzed magad valami jól a bőrödben, biztonságban meg még annyira sem. Főleg egy olyan testvérrel az oldaladon, aki fehér, mint a szűz hó, és láthatóan imádják az emberek.

Aztán hozzászoktam. Mi több, idővel arra lettem figyelmes, hogy valójában a bátyám az, akit hamar eldobnak, akit idővel megcsalnak, sőt, bármennyire is jól néz ki, világszerte százezrek dolgoznak azon, hogy háttérbe szoruljon. Ebből is látszik, hogy semmi sem fekete-fehér, még akkor sem, ha valaki amúgy önmagában fehér. Furcsa helyzet, furcsán igaz. Bántja is eléggé ez a jelenség, noha nem mutatja, annál büszkébb, de látom rajta. És őszintén, örülök annak, hogy kapja az ívet, még ha emiatt önzőnek és kárörvendőnek is bélyegeznek. Bélyegezzenek. Ők nem ismerik azt a sok szart, amin átmegyek napról napra.

Tudod, kidobnak, visszamászok, eltipornak, fent ragadok, elsöpörnek, beborítom őket kátránnyal. Marnak, visszamarok. Amíg megégethetlek, addig ott leszek a közelben.

Illusztrációnkon a szerző felvétele látható.

(A Csikk című szöveg korábban megjelent a Dimenziók 5. című novella-antológiában.)